1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. <ember, állat> a lábára nehezedve egy helyben marad. ▸ alig áll a lábán | ▸ áll, mint a sion hegye mintha gyökeret vert volna a lába úgy, mint egy faszent mint a sóbálvány mint a cövek ▸ áll, mint szamár a hegyen mint a bálám szamara | ts <kif-ekben:> ilyen helyzetben végez, ill. (másokkal együtt) létrehoz, kialakít valamit. őrt áll; sor(fala)t áll. | valaki más módon, ill. teste más részére nehezedve függőleges helyzetben tartja magát. kézen áll; | ▸ négykézlábra áll | ts ▸ útját állja valakinek valaminek | ▸ valakire áll

2. álló, függőleges testhelyzetbe helyezkedik. terpeszállásba áll; | ▸ lábra talpra áll

3. vhova odalép, odamegy, és álló helyzetben marad. mérlegre áll.

4. <növény, építmény, tárgy> (nagyjában) függőleges helyzetben a talajból kimagaslik. a kertben diófa áll. | <tárgy> vmely meghatározott helyen van, ott szokott lenni. hol áll a fogas?

5. <közlekedési eszköz> nem mozog, egy helyben van. | <közlekedési eszköz(zel) > vhova megy, hajt, és ott megáll. a ház elé áll a kocsi(val).

6. <szerkezet, gép, üzem> nem jár, nem működik. | <valami, ami mozogni, folyni szokott,> egy helyben marad. a patakban áll a víz. | <cselekvés, folyamat> nem halad előre. áll a munka.

7. <tárgy, anyag> (ki-, ill. felhasználatlanul) hever vhol. zsákszámra áll náluk a cukor. | <étel, ital> elkészítés után egy darabig érlelődik. még állnia kell a bornak.

8. megvan, fennáll, elkészült, ill. nem pusztult el. áll a híd. | ▸ valakinek áll valami | ▸ előtte áll

9. ▸ vhol írva áll | ▸ valakinek a nevén áll

10. <társas cselekvés> tart, folyik. áll a vásár.

11. érvényben van, érvényes. ez az érv nem áll. | ▸ áll valakire, valamire

12. <test része, tárgy> valamilyen helyzetben van. ferdén áll; | ▸ égnek áll ▸ a szeme sem áll jól | biz <hímvessző> merevedett állapotban van. | <ruha, (haj)viselet> vhogyan mutat valakin v. illik valakinek, ill. <viselkedés> vhogyan illik hozzá. szépen áll rajta v. neki a piros blúz; jól áll neki a mosoly. | ▸ valami jól, rosszul nem áll valakinek a kezében | ▸ valami a kezére áll valakinek

13. valamilyen helyzetben, állapotban van. ▸ fegyverben áll ▸ lángokban áll ▸ jól, rosszul áll

14. ▸ valamire áll | sp <mérkőzés, ill. játékos, csapat> vmely időpontban bizonyos arányú eredményt mutat.

15. vmely viszonyban van valakivel, valamivel, ill. máshoz való viszonyában vmely helyzetben van. hadilábon áll valakivel; arányban áll valamivel; hátrább áll valakinél; fölötte áll valakinek; első helyen áll; élén áll valakiknek, valaminek. | ▸ valamiben áll valakivel harcban áll velünk.

16. ▸ valakin, valamin áll nem rajtam áll.

17. <kif-ekben:> valamiben van. ▸ jogában, hatalmában, módjában áll valami

18. ▸ valamiből áll | ▸ valamiben valamiből áll élete küzdelemből áll.

19. helytáll, kitart vhol v. valaki, valami mellett. mögötte áll a nép. | ts ▸ állja a vadat

20. ts el tud viselni valamit, es. valakit. állja a hideget; nem állják egymást. | ts (t. n.) ▸ nem állja nem állja szó nélkül.

21. (ts is ) <ígéretet> megtart. állja a szavát; szavának áll.

22. ts biz valaminek a költségeit fedezi. ő állja a lakodalmat, a cechet.

23. vmely foglalkozásba kezd, ill. beáll, elszegődik valaminek vhova. munkába áll. | valakihez pártol, valamihez csatlakozik. valakinek a pártjára, zászlaja alá áll. | ▸ élére áll valakiknek, valaminek

24. ▸ valami áll valakibe valamijébe fogába állt a fájás.

25. ▸ valaki, valami áll a házhoz vendég, pénz áll a házhoz. | ▸ állok elébe ▸ neki áll feljebb

[ fgr ]

1. az arcnak a száj alatt levő, kerekded része. állon vág valakit.

2. ritk alsó állkapocs.

3. ▸ állig fegyverben fölfegyverkezve vasban ▸ állig begombolkozik | ▸ majd leesett az álla

[ fgr ]

1. <cselekvésnek, történésnek elvont fogalomként való megnevezésére.> olvasás, égés, etetés.

2. <a cselekvés, történés eredményeként létrejött dolog megnevezésére.> termés, tojás.

3. ritk <a cselekvés helyének megjelölésére.> lakás, ülés (pl. autóban).

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

1. valakinek kijáró tiszteletet, címet meghatározó kiváltságos társadalmi helyzet, méltóság.

2. valakinek a munkakörét, hatáskörét meghatározó hivatali beosztása. miniszteri rangban van.

3. katonaságnál: rendfokozat. tiszti rang.

4. ▸ rangon aluli

5. sajtó valaminek, valakinek a társadalmi szerepéből eredő jelentősége, megbecsült volta. növeli v. fokozza az esemény rangját; rangot ad valaminek.

[ ném<fr<germ ]

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

1. szorosra húzott hurokkal, csomóval valamihez erősít, rögzít valamit. kötelet köt a fára; fához köti a lovat. | ▸ kötni való | valamit magára véve, felöltve megköt. kendőt köt; kardot köt.

2. valamit csomóba, kévébe stb. összefogva átköt. csomóba köti a retket. | összecsomózott kendőbe, zsákba stb. burkol. batyuba köti a holmiját.

3. hurkolással csomót hoz létre. bogot köt a cérnára. | így valamilyen alakra formál. csokorra, hurokra köt valamit.

4. (egynemű) dolgokat összekötve kialakít, létrehoz valamit. csokrot, kévét, könyvet köt. | szálak fűzésével, hurkolásával készít valamit. hálót, seprűt köt.

5. (t. n. is ) hosszú (egyenes) tűkkel − kézzel v. géppel − fonalat hurkolva valamit készít. pulóvert köt; szeret kötni.

6. szilárdít, tömörít. a pelyva köti a sarat. | tn <pépes (építő)anyag> megszilárdul. köt a beton. | zene is hangokat, jeleket összefüggővé, folyamatossá tesz. köti a betűket.

7. maradásra kényszerít, vhol ott tart. betegsége ágyhoz köti. | érzelmi, erkölcsi stb. kötelék kapcsol valakit valakihez, valamihez. a hála köti hozzá. | valami visszatart valakit vmely cselekedettől. az esküje köti. | ▸ kötve van a keze | ▸ kötve hiszem

8. ▸ valamihez köt engedélyhez van kötve. | ▸ állását, rangját köti valamihez | ▸ köti magát valamihez

9. ▸ valakire köt valakit, valamit | ▸ lelkére köt valamit valakinek

10. <kapcsolatot, kölcsönös viszonyt> létrehoz. szerződést, békét, házasságot köt (valakivel).

11. tn megtermékenyülve termést kezd kifejleszteni. jól köt a dinnye.

12. tn ▸ belém, beléd köt

[ fgr ]

I. htl névm

II. von névm

III. fn